Erősen hektikus és rendetlen kertész vagyok, na. Minden tavasszal van nagy-nagy felbuzdulás, aztán a munka-család körforgásában ez sokszor nagyon háttérbe szorul. Igyekszem ezért már csak olyan növényekkel foglalkozni, amik bírják az én intenzív kiképző módszereimet, magyarán gondatlanságomat.

 (Az idei paradicsom/paprika ültetvényt még megfontolom, mert nem akarom idén is a nyomorult poloskákat hízlalni.)

Szóval a rendetlenségem okán a karós bab maradványai szépen ott maradtak a kertben, kitéve a tél, fagy és miegyéb haatásainak, a paradicsomot viszont kihúztam és a komposztba kerültek a maradványok.
Nehézkes értelmezni a képet, de ha alaposan megézitek a baloldali sávban, ahol a fém karók vannak, középtájig alig van gyom, míg a jobb oldalon bizony látszik, hogy lesz dolgom bőven. Sikerült elég látványosan bebizonyítanom, hogy igaza van annak a biokertész vonalnak, akik nem ásnak, kapálnak, hanem komposztba ültetnek és a gyomokat ezzel a komposztálásos módszerrel nyírják ki.
Írok erről majd még bővebben.
Nem vagyok elkötelezett biomami, de a saját kertemben igyekszem a lehető legvegyszermentesebben termelni a zöldségeket, gyümölcsöket. Mániám, hogy a gyerekek, ha lehet legalább ennyivel kevesebb méreghez jussanak. Ennek ellenére vagy épp ezért, a tavaszi lemosó permetezés nálam is kötelező.
Egylőre csak a kezdő kép, ha sikerül idén megvalósítani a szalmás kertet, mutatom majd.