Sokért nem adnám, ha nap mint nap ezt a látványt kéne elviselnem....

Ugyanannyira megfizethetetlen élmény a bárban krzdeni a reggelt egy presszó és egy croissant társaságában.


A komódok, láda és a székek festéséhez nem sok közöm volt, azt a csajok tök jól megoldották. Bár a végén természetesen megállapítottam, fejben és papíron sokkal több mindent el tudtunk végezni, mint a valóságban.

A pentart decor paint softja egészen elvarázsolta ezt a komódot is.

A spanisch grau tökéletes választás volt az eredeti mustár szín helyett. A sarokvasak pedig réz és umbra színű pasztát kaptak a tökéletes hatás érdekében.

Amíg a lányok festettek én nekiláttam a kedvencemnek. A fotókalapján kicsit tartottam a matrónától, de eddig kevés nála hálásabb bútor járt a kezemben, mint ez a koros úrinő. Komolyan, én láttam a leleki szemeim előtt, hogy fiatalkorában virágos kalapban, könnyű nyári ruhában iszogatta a kávét a San lorenzoi tengerparton egy kávézó teraszán. Tudom, ez egy bútor. De ennek lelke volt, én beeszerettem az biztos.

Kicsit viharvert, kicsit ferde, nagyon törtődésre vágyó volt. Az üvegen itt még kivehető a festés, mert arrafelé ez volt a divat, hogy különböző virág motívumokat festettek rá.

 Diával tökéletesen egyetértettünk abban, hogy a színes virágok a legkevésbé sem illenek a tengerparti stílushoz, a kék-zöld koncepcióhoz, ezért menniük kell. A sikáláls után lecsiszoltam az egészet, portalanítottam és ezt a bútort is a narancsolajos viasszal kentem át. Így leírva gyorsan ment, azonban gondolom, ti is látjátok a méretét. Eltartott egy ideig.

Elbűvölő rajta ez a faragás.

A legnagyobb kihívás az volt, hogy a folyamatos pakolás közben isolyan helyet találjak az alkatrészeknek, amit meg is találok majd, amikor vissza kell szerelnem őket.

 A sok feladat közepette a másik hatalmas kihívás az volt, hoy folyamatosan logiszikázni kellett a hellyel. Ugyanis napközben elpakoltuk a szivacsokat, alvós cuccokat, műhellyé alakult az egész lakás, ezért minden szükséges munkaeszköznek, átalakítandó bútornak helyet kellett csinálni. Izgalmas volt!


 Ennyit sikerült kihoznom a hölgyből. Nekem nagyon tetszik az az árnyalat, ami a csiszolás után előbukkant, a folyékony visza pedig olyan telt színt adott neki, miközben nem képez a felületen kemény, zárt lakkohoz hasonló felületet. (Nem szeretem a lakkot, na.)

Ilyen volt a kisszoba az egyik munkafázis végeztével. A száraz, de még vaxra váró komódok jól megfértek a hölgy mellett.

A munka közben azért olykor pihentünk is. Monaco egészen fantasztikus éllmény volt.

Ilyen az, amikor egy profi fotózza az elékszült projekt egy részletét.

 Maja mögött pedig az új ruhát kapott konyhát láthatjátok. A zöldbe öltözött konyhaszekrényt és a mosogató új, rusztikus zsákruháját. Sok munka van még, remélem nem nelkülem fejezi be Dia. :)